Cicánk lassúbb lesz

Idősebb cicánk már nem mozog úgy, mint régebben, fiatalabb korában, ugyan úgy, mint az idősebb emberek. Ha véletlenül fel megy olyan helyre, ahová előtte nem volt szabad, ne dobjuk le, mert ő már lehet, nem tud olyan biztonsággal talpra esni. El eshet, még sajnos meg is sérülhet. Ha megfigyeljük, óvatosabban közlekedik, nem ugrik fel túl magasra, hosszabban "célozza", méri fel a távolságot. Mozgása lassúbb, megfontoltabb lesz. Kevésbé élesíti a körmét – nekünk kell levágni, mert ha nagyon meg nő, mindenben felakad és az amúgy is bizonytalan mozgású cicánk még el is eshet ez miatt.

Korosabb cicáknak már lehetnek mozgás- és egyensúlyproblémái. Ha cicánkat engedtük, hogy a bútorokra (szék, dohányzóasztal stb.) fel mehet, teremtsük meg továbbra is a lehetőséget, hogy baj nélkül közlekedhessen. Ettől függetlenül az én macsekom néha le pottyan, mert rosszul méri fel a távolságot, illetve a magasságot.

Cicám már egyre nehezebben mozog. Néha egyensúlyoz, mert szeretne átugrani valahová, aztán meggondolja magát, és le ugrik a padlóra. Már rá jött, neki nagy a távolság.
A közlekedés a bútorokon bizonytalan. Az ülőgarnitúrának a háttámlája nálunk gömbölyű. Lábacskája le-le csúszik, volt, hogy én kaptam el, mert le pottyant volna.
A bútorokra való ugrás is másképpen működik, mint fiatalabb korában. Akkor még könnyedén közlekedett, most szinte fel mászik. Először két első tappancsát teszi fel, majd felhúzza magát, a hátsó lábaival segítve. Néha segélykérőn néz, tegyem fel, mert neki most éppen nem megy.
A lefelé ugrás most már nagyon megterhelő a számára. Amikor a székről, ülőgarnitúráról a padlóra érkezik, néha meg inog, néha viszont percekig áll és nyávog, mert valószínű fájdalmai vannak.
Amikor enni kap, rendszeresen megvárja, amíg a tányérjához viszem. Ilyenkor óvatosan teszem le, mert megütheti magát, megsérülhet. Sőt, néha meg kell igazítani a lábait, nehogy eldőljön.
Mostanában nem figyel mire lép rá. Bele lép a tányérjába amikor eszik, már nem nyújtja ki a nyakát, hogy elérje a távolabbi falatot. Rá lép a tányérja szélére, majd megpróbál talpon maradni.

Az egyetlen valódi okunk a derűlátásra: a macska. Ezt a kis prémes ragadozót semmi más módon nem lehetett volna ezer és ezer éven át hozzánk szelidíteni, mint rendíthetetlen, ellenszolgáltatást nem váró, feltétel nélküli szeretettel. A szépsége abszolút imádatával - a szabadsága, függetlensége teljes tiszteletben tartásával. Ha ez sikerült, az emberiség nem lehet egészen elveszve.   (Ottlik Géza)