Naplóm cicámról

Nem szeretnék senkit untatni a régi történetekkel, másik weblapomon olvashat egy-kettőt, cicám fiatalabb koráról.

Ez nem szokványos napló, dátumokkal, naponta vezetve. Amikor történik valami, le írom. Csak kis apróságokat írok, amivel naponta szembesülök, hogy valóban idős lett a macskám és most már egyre gyengébb. Sajnos, azt hiszem nem lesz hosszú a naplóm, mert most már nagyon beteg szegénykém.

November 24-e van, vasárnap. A hét elején, egyik ebédre csirkecombot sütöttem, Frici is ezt kapta. Már meg szoktam, hogy mindig egy husival, májjal többet sütök, mert kell neki is. Őkelme apránként elfogyaszt egy csirkecombot. Egyre keveset eszik egy ideje, így ki tartott 4-5 napig. Ma tüsszögött néhányszor.

Reggelre elfogyott a husi, úgy döntöttem, főzök neki egy darab csirkemájat. Kivételesen türelmesen várta amíg elkészül. Egy ujjnyi darabkát felvagdaltam apróra. Ezt sem ette meg mindet, jó lesz későbbre. A többi megy a hűtőbe.

Szokása, hogy fel ül a hűtő tetejére és onnan figyeli mit csinálok a konyhában. Ha sokáig tart a főzés, vagy esetleg sütök, akkor türelmetlenné válik. Ma csendben figyel és vár. Eszik pár falatot, majd el megy a párnájára. Máskor üldögél egy kicsit és vissza tér a tányérjához megenni a maradékot. Most nem jött vissza. Alszik.

Cicuskám szinte egész nap aludt. Késő délután ébredt és rettenetesen nyávog egész estig. Nem jövök rá mit szeretne. Ölbe veszem, beszélgetek vele, simogatom. Látszólag megnyugszik. Már kapott friss májat, a konzervből is adtam egy picit. Friss vizet kapott, bár sűrűn cserélem. Végül vissza tért a májhoz, amiből elfogyasztott kb. 1 teáskanálnyit. A reggelije is körülbelül ennyi volt. Ezután folytatja a kiabálást. A lakásban meleg van - nekem már túl meleg -, de ő hosszas idegesítő nyávogás, mászkálás után fel telepszik a radiátorra. Rövid ideig ott üldögél, majd át megy az elektromos párnájára. Nézelődik. Kis idő múlva átköltözik mellém, alszik. Később iszik egy kis vizet, majd folytatja az alvást. Ha ennyit eszik továbbra is, akkor ki fogy a bundájából. Már így is nagyon sovány. 

November 25. hétfő. Nagyon korán ébredtem, hajnali egykor. Cicám alszik, csak fél ötkor ébred, adok neki reggelit - csirkemájat, konzervet. Csak vizet iszik, de elég sokat. Ezután nagyon hangosan nyávog, megint erőszakos, vagy inkább kétségbe esett? Felkapcsolom neki a villanyt, mire megnyugszik és az elektromos párnáján alszik tovább.

7 óra körül felébred, eszik pár falatka májat. Egész délelőtt felváltva nézelődik és alszik. Délben körülbelül fél csirkeszívet eszik. Egész nap ennyi. Holnap délután orvoshoz megyünk, talán tud neki adni valamilyen vitamint, vagy étvágygerjesztőt. 

November 26. kedd. Ma is írok. Fél 11 van, cicám még semmit nem evett, csak vizet ivott és alszik. Sajnos, a dokihoz csak délután mehetünk, pedig legszívesebben már most el vinném. Egy hete még jó volt az étvágya. Szinte egyik napról a másikra romlik az állapota. A tüsszögése elmúlt, tegnap már csak egyszer hallottam.

Délután 2 óra. Most eszik először. Pár pici falatka sült marha husit, ez a mennyiség 1 teáskanálba elférne, és még egy kis csirkemájat, de ez is nagyon kevés. Egy egész napra nem sok. Alszik és néha iszik egy kis vizet. A tejbe bele sem kóstolt. Orvoshoz holnap délelőtt kell vinni. 

November 27. szerda. Csoda történt, Fricikém reggelizett, már majdnem a normál adagját sikerült eltüntetnie. Azért elvisszük az állatorvoshoz. Mivel cicahordozóm nincs, és amúgy sem egy ugrálós macska, be tekerem egy puha plédbe, ölbe veszem és irány a doki. Azt mondja, még soha nem látott 21 éves cicát. Kiszáradástól tart, de mivel elég sokat iszik a cicusom, megnyugszik. A köhögésére kap antibiotikumot és az étvágyára B12-t. Mindkettőt injekcióban, mivel még soha nem kapott gyógyszert és egyébként sem lenne jó, ha ki jönne belőle. Egy hányás most nem hiányzik a macskámnak.

Cicám délután eszik pár falatot, ez megint a tegnapi mennyiségnek felel meg. Alszik, de amikor felébred, hangosan nyávog. Elé teszem a poharát, ekkor iszik. 

November 28. csütörtök. Frici hajnali 4-kor hangos nyávogással és az arcom szimatolásával ébreszt. Kiderült, éhes. Ezek szerint kezd hatni a B12. Ez jó jel. Nem eszik sokat, de már ennek is örülök. Mivel már nem biztos, hogy vissza tudok aludni, ki költözöm a nappaliba. Macsekom továbbra is folyamatosan nyávog. Körbe viszem a lakásba, kaja, víz, melegítő párna. Semmi nem kell. Végül kiderül (kb. 20 perc saját lábú mászkálás, nyávogás után), szomjas. Pár perc szünet, majd folytatja az idegesítő nyávogást. A helyére engedem - ahol én helyeztem kényelembe magam reggelig -, de ez sem tetszik. Kb. másfél órai "kínlódás" után, macskával beszélgetés közben magamhoz hívtam. Úgy látszik értette, amit mondok - ja, és hallotta, mivel mostanában nagyot hall, vagy egyáltalán nem hall semmit  -, oda jött hozzám. Az ülőgarnitúra sarkában lévő párnájára tettem őkelmét. Hihetetlen, végre rá jöttünk, ezt akarta. Reggel fél nyolcig aludt. Újabb reggeli. Ez már jó jel. Újabb nyávogás. Megint szomjas, de viszont ma még nem láttam a wc-jén. Figyelnem kell rá, tegnap az orvos megijesztett a kiszáradással. 

Este van, egész nap az elektromos párnáján alszik. Reggel óta nem evett egy falatot sem, dél körül fel kelt, nyávogott egy kicsit, de nem kért sem vizet, sem ennivalót. Pisilni egyszer volt. Most, második kínálásra ivott egy kevés vizet, evett két-három falatot, majd újra víz. Egész napra ez nem sok. A víz miatt aggódom, de sajnos őt nem lehet rá beszélni úgy mint egy kisgyereket, vagy egy beteget. Hiába kínálom amint felébred, nem kér semmit.

November 29. péntek. Ma korán keltünk cicámmal, hajnali fél kettőkor. Frici éhes, szomjas. Nem sokat, de eszik és iszik, majd nem találja a helyét, kicsit nyávog és be vonul a szobába aludni. 5 óra körül újra végig járja a tányérját és poharát. Ezután alvás. Egész nap csak kevés víz és alszik tovább. Mivel a macska almon nem látok nyomokat, feltűnik a fürdőszoba kövén egy víztócsa. Gondoltam, valószínű ki fröccsent, feltörlöm. Este újra víztócsa, erre már gyanakszom, remélem cicám volt a bűnös.

November 30. szombat. Hajnali negyed háromkor volt ébresztő, hangos nyávogás kíséretében. Vízen kívül semmi más nem kellett neki. Tegnap reggel óta egy falatot nem fogadott el. Mászkálás, nyávogás macsek részéről, kínálgatás, beszélgetés részemről reggel öt óra, fél hatig. Ezután cicám elalszik végre úgy, hogy csak vizet ivott, de azt többször is. 

Délben iszik egy kevés cukrozott langyos tejet. Nem sokat, 3-4 evőkanálnyit, de már ennek is örülök. Alvás tovább.

Délután 5 óra felé ébred, oda viszem hozzá a vizet, szerencsére iszik, most elég sokat és az ebédre készített husiból vágok egy evőkanálnyit, amelynek több mint felét meg eszi. Szerdán volt utoljára wc-n, azóta csak pisilt. 

Este 7 elmúlt, itatok vele vizet, enni nem kér. Nem kel fel a párnájáról, én viszem oda a vizet és tartom a poharat, míg lefetyel belőle. Azt is nagyon lassan teszi, de legalább elég sokat. Később, ha felébred, megpróbálok megint itatni vele egy kis tejet. A szemei be vannak esve, most már ereje is alig van, hogy megforduljon. Ha hétfő reggelig kibírja, felhívom az orvost. Talán tud neki adni valamit. Még reménykedek, hogy jobban lesz.

December 1. vasárnap. Éjjel fél egykor ébredtem, cicám valószínű, a mozgásra ébren fogad. Nem mozdul, melegítek neki tejet, és husit, friss vizet készítek a tálkájába és sorba kínálom velük. Csak a vizet fogadja el. Szegénykém, nem találja a helyét, forgolódik. Ki viszem a fürdőszobába, talán pisil. Meg sem próbálja. Sajnos, hiába kérem, nem érti mit szeretnék. Most nem a melegítő párnáját választja, inkább át megy a másik sarokba és lefekszik. Körbe pakolom egy puha pléddel, kicsit be takargatom. Most engedi ezt is. Elalszik.

Reggel 6-kor ébredek, cicám valószínű fordult, mert a takaró tetején alszik. Újra husi, tej, víz. Csak vizet iszik. Viszont végre fel kel, hangos nyávogás kíséretében ki megy pisilni. Ez már jó jel. A múltkori víztócsa miatt gyanakszom, ki megyek utána. Bele állt a tálcába a két első lábával, de a lényeget, a kis hátsóját kívül felejtette, az alom mellé pisilt. Nem baj, feltörlöm. Kifelé jövet már fárad, mert többször meg áll pihenni. Vissza fekszik az előző helyére, be takargatom, tovább alszik. Most mélyeket szuszog. Remélem, majd eszik is egy keveset.

Délután eszik egy kevés májat. Este konzervet kapott, az utóbbi mennyiséghez képest, most elég sokat evett, majd vizet ivott. Alszik.

December 2. hétfő. Cicám reggel csak vizet iszik, 11 óra felé eszik egy keveset. Délután orvos, megint kap B12 injekciót. Az orvos nem mer adni neki semmilyen gyógyszert, vagy injekciót, mert a készítmények mellékhatásai nem használnának egy ilyen legyengült, öreg cicának. Nagyon rendes és állatszerető orvos. Szerinte a gyógyszergyártók nem gondolnak az idős cicákra. Örülök, hogy mindkét helyi állatorvos így viszonyul az állatokhoz, a betegeikhez. Mire haza érünk, cicám nagyon elfárad, csak iszik, majd alszik.

December 3. kedd. Állatorvosom tanácsára, húslevest főzök, egy macska adagot. Frici meg sem kóstolja, pedig finom az illata és az íze. A boltban rá találok egy nagyon ízletesnek tűnő, kis, alumínium dobozos macska eledelre. Csirkehúsos. Otthon kis macskám éhesen neki esik. Később kiderül, hogy nem kellett volna. Nem tudom, hogy azért-e, mert új fajta élelem, vagy azért, mert már régen evett, estére hasmenése van. Szegénykém nagyon szenved. Nyávog, mászkál, majd fáradtan lépésenként le ül. Közben én meg takarítok utána. Nem baj, de a hasmenéstől kifárad. Később jobban lesz és a melegítő párnáján elalszik. Sem vizet, sem ételt nem fogad el.

December 4. szerda. Fricikém későn ébred, de még mindig nem kér sem vizet, sem ételt. Nyávog, és megpróbál megfordulni. Nehéz neki még a fordulás is. Sajnos, csak pár lefety vizet iszik hosszas kínálgatás után. Ez nagyon kevés. 

Este van, nagy nehezen sikerült rá beszélni pár lefety vízre. Ujjamat bevizeztem és többször megsimítottam a száját, így ivott egy picit. Ételt még mindig nem fogad el. Most nyávog néha sírósan és járkál. Szerintem nem tud rá jönni mi a baja. Már ki vittem pisilni, de sarkon fordult. Bevonult a hálószobába az ágyra. Figyelnem kell, mert ott elég hűvös van, nem szeretném, ha megfázna.

December 5. csütörtök. Cicámmal korán ébredünk, megpróbálok kevés vizet bele könyörögni. Bevizezem az ujjam és a szájához érintem. Picit iszik. Egész nap semmit nem fogad el. Este már csak úgy tud mozogni, hogy húzza a hátsó lábait. Teljesen erőtlen.

December 6. péntek. Hajnali egykor ébredek, cicám mozdulatlanul fekszik. Fél kettőkor párat lefetyel a vízből. Ez a mennyiség még a pocijába sem ér le, annyira kevés. Csak nehezen tud helyet változtatni, azt is segítséggel. Reggel teljesen mozdulatlan, szinte élettelen. Délelőtt kevés időre magára hagyom.

Melegítő párnáján alszik mire haza érünk, nem mozdul, csak csendben szuszog. Le kell cserélnem alatta a párnát, bepisilt. Napok óta nem pisilt, igaz, nem is volt mit, hiszen alig ivott. Gondolatban úgy érzem, talán neki is jobb lenne, ha megkérnénk az állatorvost, altassa el. Nehéz ilyen döntést hozni, hiszen nem rendelkezhezetek senki élete felett, még egy cicaélet felett sem.

Sajnos, rövid lett cicámról írott naplóm. Ma délután 2013. december hatodikán, 15 óra 23 perckor meghalt. Nem írom le részletesen, mert szörnyű volt, amint haldoklott az ölemben, de szerencsére nem volt egyedül amikor el ment, a kezemben tartottam. Tudom, ő már jó helyen van, de nekem rettenetesen nehéz. Több mint 21 évet élt velem. Remélem nagyon boldog élete volt, mert nekem és a családomnak sok örömet és boldogságot adott. Nyugodj békében kis cicám.

Régen voltam itt, kicsit nehéz túl tennem magam cicám halálán. Tudtam, hogy hamarosan meg fog halni, próbáltam felkészülni rá, de nem sikerült. Sokan azt mondják, csak egy állat, majd lesz másik. Lehet. Lehet, lenne másik cica, aki hasonlít Fricire, de olyan nem lesz. Akkor miért tegyem ki azt a szegény ártatlan kis jószágot annak, hogy őt nem szeretem annyira, mint a 21 évig velem levő cicust? 

Éppen egy hete halt meg, de reggelente, amíg készítem a kávét, még mindig nyúlok, hogy ki cserélem a vizet a poharába. Étkezéskor mozdulok, hogy kintebb húzom a széket, fel tudjon jönni a tányérjához. Sokszor nézek az ülőgarnitúra sarkába. Ott szokott aludni. Nagyon hiányzik.

Ma december 22-e van. Reggel, kávé készítéskor vizet akartam tenni cicám poharába. Nyúltam a poharáért. Ebédnél a lábammal újra kintebb toltam a széket, de közben már eszembe is jutott, hogy már nincs velem.

Egyik éjszaka kis cicákról szóló filmet néztem a tévében. Kis szőrmókok játékáról eszembe jutott Fricikém. Mikor kicsi volt, ő is ugyanígy játszott, elbújt. Étkezés után minden alkalommal sportolt. Teljes gőzzel körbe futkározta a lakást, minden székre, fotelra felugrott és nem foglalkozott azzal, hogy a virágváza felborult, az újság elrepült az asztalról. Sokszor ült az asztalon és az ott lévő tárgyat - tollat, újságot, szemüveget - le praclizta, majd a legnagyobb nyugalommal nézte, amint le esik. Jól ki sírtam magam és megfogadtam, egy ideig nem nézek kis cicás filmeket. Hiányzik még mindig.

Már kicsivel több, mint egy hónapja halt meg Fricikém, január 12-e van. Tegnap már úgy mentem ki a kertbe a kis földkupachoz, ahol el van temetve, hogy már nem fakadok sírva. Amint ott álltam felette és megigazítottam a kis ágat, amit bele szúrtam, remélve hogy tavasszal ki hajt, elsírtam magam. Rá jöttem, még mindig nagyon hiányzik. Hiányzik a kis bújása, a hisztis nyávogása, hangos dorombolása, a lépten-nyomon felbukkanó cicaszőr és macsakaalom darabkák.
Ma csirkepörköltet készítettem, és tettem bele csirkemájat. Amint elkészült, első gondolatom volt, hogy felvágok Fricinek is egy darabkát. Sajnos amint ezt végig gondoltam, már esszembe is jutott, nem kell, mert nincs aki megegye.

2014. június 9. Nagyon régen jártam az oldalamon, nem azért, mert  nem volt miről írnom, hanem nem akartam bele olvasni ebbe a naplóba. Fricikém már nagyon régen nincs velem, már 7. hónapja, de ha eszembe jut, még mindig sírva fakadok. Nem tudom, hogy ez normális dolog-e, de ez van. 

Pár hónapja van másik cicám, igaz, megígértem Fricinek, hogy nem lesz másik, de ezt a kismacsekot nagyon megsajnáltam. Menhelyből ideiglenes befogadóhoz, majd családhoz került, sajnos csak 1 évig, mert vissza vitték újra menhelyre, majd megint egy család, 2 nap múlva ismét ideiglenes befogadó. Közben bejárta a fél országot. Ne nevessen ki senki, de ki mentem Fricikém kis földhalmához és megkértem, ne haragudjon, de nagyon sajnálom a kis vándor cicát és szeretném befogadni Kamillát. Azóta nálunk van. Nagyon sok örömet okoz, csodálatos kis cicus. Nagyon szeretem, de ettől függetlenül, Fricikémet azóta is megsiratom, még mindig hiányzik. Kamilla kis játékai, mozgásai, ténykedései mindig eszembe juttatják mit csinált ilyenkor Fricikém. Nem tudom megnézni a fényképét úgy, hogy ne fakadjak sírva. A 21 csodálatos évet nem lehet elfelejteni.

Már majdnem 2,5 éve, hogy meghalt Fricikém. Kamilla nagyon sok örömet okoz, de Fricike még mindig eszünkbe jut. Szegény Kamillámat mindig hasonlítjuk Fricikéhez, pedig két különböző fajta, különböző temperamentumú cica és tudom nem szabadna, de ha Kamilla csinál valamit, mindig eszünkbe jut, hogy Fricike ilyenkor mit tett. 

Kamillát nagyon szeretjük, mindent meg tesz, hogy így is maradjon. Már másképpen szeretem, másképpen viszonyulok a macskatartáshoz. Több mindent elnézek Kamillának, nem igazán érdekel, ha a bútort kaparja (igaz, Fricike négy ülőgarnitúrát szedett szét, inkább vettünk másikat, mint a cicának tettük volna ki a szűrét). 

Néha rá szólok Kamillára, de elnézőbb vagyok. Fricike megváltoztatott. Még mindig hiányzik, még mindig sírva fakadok, ha eszembe jut halála, de boldog vagyok, hogy szerethettem és olyan hosszú ideig velem lehetett ez a csodálatos cica. Remélem, Kamillával is olyan sok boldog évet töltünk együtt.

A napokban főnökömmel beszélgettünk, a hét elején meghalt a törpe nyuszija. Szegény, nagyon szerette a kis jószágot, könnybelábadt a szeme, ahogy mesélt róla. Elmeséltem neki Fricikémet, amikor meghalt. Vissza kellett tartanom magam, nehogy elsírjam magam, amikor beszéltünk róla, pedig már 6 éve, hogy elhagyott bennünket. 

Ma beszélgettem egy munkatársammal Fricikémről és Kamilláról. Nem sok kellett, hogy elsírjam magam. Lehet van aki kinevet, hiszen már régen nincs velünk Fricike, de a több mint 21 évet nem lehet egyik napról a másikra (egyik évről a másikra sem) elfelejteni. Kamilla ragaszkodóbb cica, mint Fricike volt, ő mindig ott van, ahol én. Ettől függetlenül Fricikém kis rosszaságai, bújásai még mindig eszembe jutnak. Boldog vagyok, hogy olyan sok évig családtagunk volt, remélem Kamillám is ilyen sokáig társunk lesz.

 Fricike                                                                                                                                                    Kamilla